Kin 228 : Yellow Resonant Star (2003. Október 8.) - Forrás: http://www.thetransitioner.org/mt/weblogs/thetransitioner/archives/000063.php

Mi a kapcsolat szocioökonómia és spiritualitás között

Mi a kapcsolat a Szocioökonómia és a Spiritualitás között?

Yellow Resonant Star (2003. Október 8.)

A spiritualitás és a szocioökonómia között a kapcsolat nagyon erős, mert egymást támogatják. A szocioökonómia a társadalom lelki felszabadulását teszi lehetővé (= boldogság kialakításával) és a spiritualitás szolgálja az igényt a szocioökonómiára. Együttérzés a kör közepe.

Minden kor spirituális tanítója, akárhol találjuk a világon, az "ismerd meg magadat" módszerének képviselője a bölcsesség és boldogság minőségének elérésére. Bölcsősség és és boldogság ugyanazon érme két oldalai, mert a bölcsesség a boldogság művészete. Ez a kulcsa mindennek: minél jobban ismerjük magunkat, annál jobban nyitunk az Univerzum felé, s annál inkább jár minket át a boldogság, az öröm, az eksztázis, a gyöngyör, a béke. Én sem tudom miért, de ez egy tény. Minden komoly meditátor, származzon akármilyen kultúrából vagy vallási kifejeződésből ezt alátámaszthatja. A Boldogság Művészete az, amit Spiritualitás néven nevezünk. Ebből a szemszögből a szocioökonómiával való kapcsolata egyértelműnek látszik, hisz annek a célja a boldogság földi megvalósulásának elősegítése.

Ezért, mi is a boldogság?

Én úgy írnám le, mint annak a képességét, hogy úgy figyeljünk (lássunk) és legyünk a világban, amint van az Ittben és a Mában. Másnéven szólva, a boldogság a képzelődés megszűnésével jár. A képzelődés azzal szűnik, hogy egységesül - intimen - minden dolog kétsége, mivel a képzelt ellentétek egybeolvadnak egy egész tartalmat alkotva.

"Ami lényegében láthatatlan a szemmel", mondta a Kis Herceg (Saint-Exupéry). Mikor önmagunkat vizsgáljuk, ami a szemmel láthatatlan, akkor egyben az egész Univerzumot fedezzük fel. Ami magunkban létezik, az van mindenhol máshol, a saját lényegünk maga egy az Univerzumból, azzal, hogy mindannyiunkat ugyanabból a szálból szőttek. Saját magunk számára a világ teleszkópjai és mikroszkópjaivá válunk.

A spiritualitást ne keverjük össze azokkal a vallásokkal, melyek néhány történethez, emberekhez, történésekhez és rítusokhoz viszonyítanak.

Miért vagyunk mi tele képzelődésekkel?

Valójában úgy látom, hogy nem jövünk világra képzelődésekkel; ezzel ellentétetesen mindannyian a tiszta lehetőséggel születünk arra, hogy a világban legyünk amint van. Emlékezzünk vissza gyerekkorunkra, hogy belső terünk érzelmek tiszta áramlásával telt kulturális vagy viselkedési szűrő nélkül. A tanulási szakaszunkban nagyonis praktikus evolúciós indokokból kifolyólag töltődünk fel képzelődésekkel. A kondícionálódás - avagy ahogy körülvesznek minket a képzelődések - valószínűleg evolúciós szükségesség, hogy az egyéneknek egy olyan tudati és viselkedési határt szabjon, mely a csoport koherenciáját és túlélését maximalizálja. Bölcsős korunktól kezdve megmondják mi a jó és mi a rossz, viselésre kész definíciókat kapunk magunkról, olyanokat amelyek kollektivitás "dobozába férnek", s mindannyiuk erős illúzió építő. Később mi magunkban bizonytalanok maradunk az életben és a földön való tájékozódáshoz adott térképeink, a világról alkotott saját képünk, s aközött, ahogy a világ van. A térképhez való ragaszkodásunk és az új földeken megélhető tapasztalatok elől az ismeretlen felöli félelem tart minket távol, mely leginkább az oktatási folyamatunk kondícionálása. Saját tudatlanságunk várak magas bástyáiként vesz minket körül, melyben saját világunkat alkotjuk újra a kazamatáktól kezdve. A Sárkánytól óvva alkotja meg tudatunk folyamatosan örökké ezt a szegényes, tűneményes és tragikus védelmet. A félelem maga a félelemtől való félelem.

Miért a szenvedés az egyik kézen az, ami felébreszt és felszabadít minket?

Bármilyen furcsának tűnhet is, a fájdalom az Ittbe és Mostba küld vissza, hol találkozhatunk a világ anyagával és szembenézhetünk azon viselkedésmódbeli döntéssel, hogy vagy megmaradunk a tehetetlen áldozat szerepében, vagy feladjuk magunkat a világnak ahogy van. Ez a megállapodás egy út a megvilágosodáshoz.

Mi a meditáció?

Az út az Univerzum anyagának igaz megtapasztalására, a szavakon és elképzeléseken messze túl, az Ittben és a Mában. A lelkiség nyelvezete csak a térképgyártáshoz és leíráshoz használatos, a valódi élményt nem pótolhatja. Utaztál valaha országba útikönyv olvasásával? A meditáció az, hogy gyakoroljuk és mestereljük e képességünket a figyelmünk és fókuszunk Ittben és Mában tartásához, pont az éppen lévő világ lényegére, képzelődéseink bőrhártyáján túl figyelve. Jó út arra, hogy ne a fájdalom dobozát elkerülve tanuljunk (még akkor is, ha a bölcsességhez vezető belső út nagyon komoly kihívásokon át vezet).

Békére van szükségünk meditációhoz, ahogy meditálunk hogy elérjük a békét. Ez a tyúk-tojás viszony elillan apránként, amint néhány lépést teszünk, s elérjük a pontot, hogy ez a kérdésfelvetés elmúlik. Onnantól csak rajtunk áll, mit is kezdünk új szabadságunkkal.

Sokféleképpen lehet meditálni, a légzési gyakorlatoktól kezdve a tudati edzéseken át, a társaságilag osztott együttérzési gyakorlatokig akármi lehet. Olyan mint hegyet mászni: sokféle módszer létezik, sok vezetőt találhatunk hozzá, sok az oldala és sok az út felfelé, de a csúcs az mégiscsak a csúcs marad.

Milyen hozzáállást képviseljenek szocioökonómiában résztvevők a spirituális gyakorlatok iránt?

Inkább tartózkodom attól, hogy egyik vagy másik módszert ajánljam, mindegyik a maga történetével és útvonalán vezet a tapasztaláshoz, inkább itt egy másikat. Szerintem érdemes meglátnunk minden dolognak a lelki dimenzióját, és ezzal betelnünk. A lét kérdése nem foglalható össze túlélési kérdésekkel, az Emberiség kérdéséről és a gazdaságáról mindenki maga szívében ad számot, a Tudatosság univerzumában és az Univerzum tudatosságában.

Néhány érdekes link:
- Spiritualitás a Wikipedia-n.
- Humoros bevezető Young Mike atya szavaiban a meditációról - a spirituális mesterség gyakorlati útjáról.
- Együttérzés Körei: a világon mindenhol női közösségek gyakorolják egymással a fejlődés gyakorlatát és az együttérzés közösségi megélését. Lásd Milliomodik Kört is ("Millionth Circle").
- Olvasd el az "Illúziók, a vonakodó Messiás kalandjai" c. könyv első oldalát Bach Richard-tól. Poétikusan írja le a képzelgéstől való megszabadulást.